φθονέω
phthoneo
bear ill-will
Appears 29 times across Plato's dialogues.
Frequency by work
Click a work to list every occurrence by Stephanus page — each links into the reader.
Dictionary (LSJ)
φθονέω, aor. ἐφθόνησα, later ἐφθόνεσα To. 4.7, JHS 46.45 (Athens, iii/iv A.D.), AP 5.303, 7.607 (), D. 3.159:—Med., fut. in pass. sense φθονήσομαι 47.70:—Pass., fut φθονηθήσομαι Hier. 11.15: aor. ἐφθονήθην El. 30, Mem. 4.2.33, etc.: pf. part. ἐφθονημένος AJ 6.11.10, 330.2: (φθόνος):—A. bear ill-will or malice, grudge, be envious or jealous, I. abs., εἴ περ γὰρ φθονέω τε καὶ οὐκ εἰῶ διαπέρσαι, οὐκ ἀνύω φθονέουσα Il. 4.55,56; κρείττων δόξα τῶν φθονούντων too high for envy, 3.24; εἰ πέφυκε φθονεῖν τὸ θεῖον (cf. φθονερός I.2) Metaph. 982b32: c. acc. etinf., οὔτε τινὰ φθονέω δόμεναι I do not grudge that any should give thee, Od. 18.16; οὐ φθονῶ σʼ ὑπεκφυγεῖν Ant. 553; τὸ μὲν σὸν οὐ φθονῶ καλῶς ἔχειν Med. 312; ἐφθόνησαν [οἱ θεοὶ] ἄνδρα ἕνα βασιλεῦσαι 8.109; ἔφη (sc. ὁ Σωκράτης) φθονεῖν τοῦς ἐπὶ ταῖς φίλων εὐπραξίαις ἀνιωμένους Mem. 3.9.8; ὁ φθονῶν ἐπὶ κακοῖς τοῖς τῶν πέλας ἡδόμενος Phlb. 48b. 2. c. dat. pers., πτωχὸς πτωχῷ φθονέει καὶ ἀοιδὸς ἀοιδῷ Op. 26; οὐ φ. ἀγαθοῖς P. 3.71; φ. φασὶ μητρυιὰς τέκνοις Ion 1025; τισὶ φ. καὶ δυσμενῶς ἔχειν 12.241, cf. 8.13; freq. with part. added, φ. τινὶ εὖ πρήσσοντι to envy him for his good fortune, 7.236,237; παιδικοῖς φ. οὐσίαν κεκτημένοις Phdr. 240a, cf. 27.11; without a Noun expressed, καλῶς πράττουσι, πλουτοῦντι φ., 1.26, 21.15, etc.: c. dat. rei, φ. τοῖς ἀγαθοῖς τινος Cyr. 2.4.10 (v.l. ἐπὶ τοῖς ἀγ., cf. 1.26; ἐφʼ οἷς ἕτεροι ποιήσαντες ἐτιμήθησαν φ. 20.151): c. gen. rei, τοῦ εὐτυχέειν φθονέουσι καὶ τὸ κρέσσον στυγέουσι 7.236; οὐδέ τί σε χρὴ ἀλλοτρίων φθονέειν to be envious because of other menʼs goods Od. 18.18: c. dat. pers. et gen. rei, bear a grudge against a person on account of a thing, HF 1309. 3. resent, c. gen., τῆς δοκήσεως τῶν κερδῶν 3.43: c. dat. rei, feel righteous indignation at, ταῖς εὐπραγίαις τινῶν 8.124; also c. dat. pers., 4.184, 28.18. b. φ. τινὶ folld. by ει . . , or ἐάν . . take it ill or amiss that . . , 3.146, HG 2.4.29; μή μοι φθονήσητʼ, ει . . Ach. 496: abs., φ. ἐάν τις . . 3.9; φθονεῖς ἄπαις οὖσʼ, εἰ . . Ion 1302; also φ. τινὶ ὅτι . . , Cyr. 3.1.39; φ. ὅτι . . 24.3, dub.l. in 18.16. II. refuse from feelings of envy or ill-will, grudge, c. inf., οὐκ ἂν φθονέοιμι ἀγορεῦσαι Od. 11.381; μὴ φθόνει κιρνάμεν I. 5(4).24; φράσαι Med. 63; σαυτὸν ἐπιδοῦναι Th. 249; μὴ φθονήσῃς is freq. in dialogue, do not refuse to do a thing, μὴ φ. διδάξαι R. 338a, cf. Hp.Mi. 372e, Smp. 223a; also μὴ φθόνει μοι ἀποκρίνασθαι Grg. 489a; μὴ φθονήσῃς alone, Prt. 320c; δῆλον ὅτι οὐ φθονήσει Ἱππίας ἀποκρίνεσθαι Hp.Mi. 363c; οὐδενὶ πώποτε ἐφθόνησα Ap. 33a: c. part., μηδέ μοι φθόνει λέγων Th. 480 (nisi leg. λόγων): c. acc. et inf., τί φθονέεις . . ἀοιδὸν τέρπειν; Od. 1.346: c. dat. et inf., τῇ δʼ οὐκ ἂν φθονέοιμι . . ἅψασθαι 19.348; οὔτοι φθονῶ σοι δαιμόνων τιμᾶν γένος Th. 236. 2. grudge, refuse to grant a thing, φθονήσας μήτʼ ἀπʼ οἰωνῶν φάτιν, μήτʼ εἴ τινα . . μαντικῆς ἔχεις ὁδόν OT 310: c. dat. pers. et gen. rei, οὔ τοι ἡμιόνων φθονέω Od. 6.68; μηδέ μοι φθονήσῃς εὐγμάτων Pr. 583 (lyr.), cf. Hec. 238; μή μοι φθονήσῃς τοῦ μαθήματος Euthd. 297b, cf. Cyr. 8.4.16; φ. τοῖς ἑαλωκόσι τῆς σωτηρίας 6.58.5: c. gen. rei only, to be grudging of a thing, πέπλων, καρποῦ, HF 333, Mx. 238a; μηδʼ ὀλίγης φθονέσῃς γαίης JHS l. c. III. Pass., to be envied or begrudged, 3.52, Fr. 188, El. 30; διὰ σοφίαν φ. ὑπό τινος Mem. 4.2.33; ἐπʼ ἐσθλοῖς Fr. 814 (lyr.); φθονηθέντα ὑπὸ Μοίρης JRS 18.30 (Phrygia): c. gen., to be grudged a thing, φ. τοῦ γάμου ὑπὸ δαιμονίου τινός 2.772b.
‹ All lexicon entries